Önazonosság, identitás, önismeret
A Ki vagyok én kérdésre nehéz felelni, mert az önmagunkkal való azonosság mint a belső tudatunk önmeghatározása igen komplex tudattartam. Ez lenne az a bizonyos identitás-tudat. Kívülről nézve az identitás életviteli szerepekben, magatartásformákban konstítuálódik. Az önazonosságban való meggyőződés hosszú személyiségfejlődés és még hosszabb szocializáció eredménye, és azért becses számunkra, mert mert megléte okán különböztetjük meg magunkat a külvilágtól, öntudatunk teszi lehetővé, hogy másokkal együtt élni képesek legyünk. Voltaképp az emberi szubjektum mint megismerő mechanizmus nem azért törekszik a külvilág, a környezet megismerésére, mert önmagára kíváncsi és a saját különbözőségére keres bizonyítékot.
Önmegismerés és önazonosítás. Valaki önmagában
Az Írók a Teraszon az egyik első olyan webfelület volt, ahol a meghívott írók önállóan közzétehették írásaikat. A portál archívuma ma már elérhetetlen. A Teraszcafe Blog időben kimentett néhány szöveget.
Valachi Anna, 2003, Írók a Teraszon. Örömmel tudatom minden barátommal: saját webhelyet indítottam a Terasz Írók a Teraszon webhelycsokrában. Remélem, ezentúl a kutatási és érdeklődési területemnek megfelelő friss információkkal szolgálhatok, és még szorosabb lehet a kapcsolatunk!
KI VAGYOK ÉN?
Valaki, mint bárki más - noha családnevemet h-val ejtem. Személyiségemet - „valakiságomat” - azonban nem az apámtól örökölt név határozza meg, hanem azok az élmények, traumák, kihívások és teljesítmények, amelyek életem történetéből sorsot formáltak.
Tehát ki mindenki voltam, vagyok - és lehetek?
Mimóza lelkű, rossz evő kislány az ötvenes években; vadóc és talpraesett húgom két évvel idősebb, könyvmoly nővére; majd színésznői álmokat hajszoló bakfis 1968-ig, amikor - a színpadi kudarcok után - újságíró lettem, a rá következő három és fél évtizedben pedig a magyar sajtó legkülönbözőbb laptípusaiban kipróbáltam képességeimet.
Szerencsére az írásos önkifejezés az erősségem - mondják azok, akik már hallottak beszélni. Az újságírás - különösen az országos napilapoknál eltöltött hosszú időszak - valóságismeretemet gazdagította.
Egyetemi tanulmányaim és tudományos ösztöndíjas éveim alatt, majd a Könyvvilág olvasószerkesztőjeként azonban hamar visszatértem szerelmemhez: az irodalomhoz, melyhez addig sem voltam hűtlen.
Rögös és változatos pályám számos stációját nem akarom itt felsorolni. Legyen elég annyi, hogy - az Ikrek csillagjegy szülötteként talán erre predesztinálva - kezdettől fogva mindmáig „kettős életet” élek.
Évtizedeken át újságíró és irodalmár, elhivatott kultúraközvetítő voltam egy személyben, aki hét közben tudósításokat, rádió-, tévé-jegyzeteket, könyvkritikákat ír, interjúkat készít, szabad idejében pedig könyvtárba, archívumba jár kutatni, bölcsészdoktori, majd kandidátusi címet szerez, és tudományos konferenciák előadója.
Mások tükrében moshatjuk meg önmagunkban fürösztött arcunkat
Időközben kolleginából tanárnő lettem. Az első hónapokban minduntalan letegeztem a hallgatókat - hiszen csupa fiatal kollégával dolgoztam a szerkesztőségben, nehezen szoktam meg a magázódást - legalább annyira, mint 18 éves koromban anyám kolléganőivel a tegeződést. A főiskolai közegben lassan mégis hozzászoktam a nyelvi távolságtartáshoz - de ez nem jelenti azt, hogy a hallgatók (akik már a gyerekeim lehetnének) ne éreznének bizalmat irántam. Jó érzés látni a spontán földerülő arcokat, amikor találkozunk...
Kétlaki lettem: Pesten és Kaposvárott egyaránt otthon érzem magam. Itt is, ott is Annácskának szólítanak barátaim, kollégáim és szeretteim. Persze, két huszonéves nagyfiamnak - Bencének és Vincének - örökre "Anyu" maradok.
Férjem - a "garabonciás" Dávid - tett érzékennyé a vizuális önkifejezés és a fotóművészet iránt. Híres-hírhedt Írószemek című, szuperközeli nézőpontból készült, „arc-feldarabolós” pszichofotó-sorozatának ötlete közös interjúink alkalmával született meg.
Ő ismer legközelebbről.
De mert kedvenc költőmmel szólva csak „mások tükrében” moshatjuk meg önmagunkban fürösztött arcunkat - jó lenne azt is megtudni, milyennek látnak bennünket mások.
Vagyis: ki mindenkinek látszik még a „valaki” gyanújába keveredett Valachi Anna?
Fölvilágosítana valaki?
Valachi Anna
írók a Teraszon, kb. 2003.
Kulcsszavak Google-kereséshez: az önazonosság paradoxona, önismeret, kierkegaadi szubjektum, heideggeri szorongás
___________________________________
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
