Kétségtelenül világszenzáció lenne, ha most megjósolhatnám, mi történik holnap, vagy legalább a nyár első hetében.
Tudjuk, egyszerű, kiszámítható, jelentéktelen eseményt megjövendölni nem kunszt, nemhogy Nostradamus, de a tenyérjós asszonyság sem engedné meg magának azt az ostoba fényűzést, hogy kliensének azt ígérje: holnap is jórészt ködös idő lesz, s az ebédje átlagos, nem rossz, de nem is felejthetetlen. Ez akkor is butaság lenne, ha a holnapi ebéd ennél valamivel jobb vagy rosszabb lenne.
Ám ha arról szólna a jövőbelátó szöveg, hogy az új hónap első hetében az amerikai elnök megbetegedne, a betegség fő célpontja nyakon felüli lenne, de erős esélye van arra, hogy súlyosra mégse forduljon az állapota, valószínűleg megmarad, de föltehetőleg megválik elnöki tisztségétől – és ha ilyesmi valóban megtörténne, engem rögtön a távolbalátók, varázslók és titokzatos hatalmúak vezérének választanának, és én el is fogadnám, hogy valamit – az eddigieknél bölcsebbet – tegyek például a világ nyugalmáért, ahelyett hogy tíz-húsz éven belül a legcsekélyebb mértékben is jelentős változást reméljek az európai és azon átnyúló átnyúló régióktól.
Sok-sok baj zajlik le az időben eladdig, míg valódi integrációt produkáló, határokon átnyúló régiók lesznek országaink között. Aki erre a változásra építené Magyarország ez irányú politikáját, az hasonlatos ahhoz, aki valamikor ad calendas grecas*-ra halasztotta ígéretei teljesítését.
ad Calendas Graecas (latin = “a görög kalendák napján”) Sohanapján (mert a görög naptárban nincsenek kalendák) Forrás: Augustus császár mondása volt hanyag fizetőkre, akik sohanapjára halogatják az adófizetést. Vö: majd május 40-én.
S aki úgy gondolja, hogy a határokon átnyúló régióktól azért nem várok jótékony változást e kérdésben, mert pesszimista vagyok, az higgye el nekem, hogy persze, örülnék, ha a világon minden rám cáfolna. Ha kiderülne, hogy néhány év alatt a Európa népeinek sorsában jelentős javulás következnék be – nem kivételes javulás, csak olyan feltételek, amelyek együtt járnak a határok nem hasogatta nemzetek életével, s azokéval, amelyek nem szorulnak kisebbségbe valamely többségi gyűlölettel szemben.
No persze magam is tudom, szó sincs arról, hogy minden többségi gyűlölné a kisebbségit, de arról sincs szó, hogy a kisebbség részesülne mindama előnyből, amely már numerikus állapotából is következik annyi helyen.
Traumáktól és pánikhelyzetektől mentes, stressz és szorongás nélküli Európa az én kívánságom 2025 nyarára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
